Az, hogy hanyadikként születünk a családba, számos hatással van a személyiségünk alakulására. Idősebb testvérnek lenni olyan szerepet, identitást és sokszor elvárásrendszert takar, amely már egészen kisgyermekkortól formálja az önértékelésünket, kapcsolati stílusunkat és a világhoz való viszonyulásunkat.
Megtiszteltetés és teher egyszerre
Ez a szerep egyaránt hordoz magában egyfajta nyomást és elismerést. A legidősebb testvért a szülők sok esetben egyfajta “piedesztálra emelik” a saját, és a kisebb testvérek szemében. Ő az, aki a legügyesebb, akiről példát érdemes venni… és ez a legnagyobb gyerek számára akaratlanul is óriási nyomást okoz. Korai felelősségvállalást, állandó megfelelési kényszert, kimondott vagy kimondatlan elvárásokat eredményez a szülők és testvérek részéről.
A legidősebb testvér szerepe a családban
Tudjuk, hogy a család egy olyan élő rendszer, ahol a szerepek kölcsönösen hatnak egymásra és alakítják a többit. Nagyon mélyen befolyásolják a személyiségfejlődést. Az elsőszülött gyermek kezdetben élvezheti a szülők kizárólagos figyelmét, később viszont, ha testvér születik, akkor fordulóponthoz érkeznek az eddig kialakult szerepek. Az első gyermek sok-sok érzelmi hullámvölgyön mehet keresztül a testvére érkezésekor: féltékenységet érezhet, belső feszültség lehet rajta úrrá, illetve találkozhat a versengés érzésével is.
Ebben a vadonatúj helyzetben az idősebb testvér a legtöbbször alkalmazkodni kezd a szülők elvárásaihoz, mert (sokszor nem is tudatosan) úgy érzi, hogy csak ebben az esetben lesz továbbra is szerethető.
Kapcsolódó cikk: Jeles napok: A Testvérek Világnapja
A kontrollmánia melegágya
Ez a korán kialakuló/átalakuló szereptudat hozhat olyan nem feltétlen pozitív személyiség változásokat, amelyekkel felnőttkorban megküzdhet az adott személy. Ilyen például a kontroll iránti igény és a túlzott teljesítményorientáltság. Ami, ha belegondolunk: teljesen logikusan alakul ki az évek alatt. Az idősebb testvérnek sokszor az a feladata, hogy a kisebbet irányítsa, vezesse, vigyázzon rá, fegyelmezze: ezzel a kontrollt gyakorolja.
Gyakori az erős igazságérzet, a lelkiismeretesség és a vezetői attitűd kialakulása – mindez szoros összefüggésben áll azzal, hogy az elsőszülötteknek gyakran hamarabb kellett felnőniük, mint ahogy azt az életkoruk indokolta volna.
Ez várható felnőttkorban
Az elsőszülöttségből fakadó minták tudattalanul is tovább élnek a felnőttkorban, és kihatnak az élet számos területére:
- Munkahelyen: hajlamosak túlvállalni magukat, maximalisták, sokszor vezetői pozícióban találják meg a helyüket, de nehezen bíznak meg másokban.
- Kapcsolatokban: gyakran nehezen engedik el a kontrollt, döntéseknél dominánsabbak, de emiatt feszültségek is kialakulhatnak.
- Szülőként: perfekcionizmus jellemezheti őket, magas elvárásokat támasztanak önmagukkal és gyermekeikkel szemben.
- Önmagukkal szemben: hajlamosak háttérbe szorítani saját igényeiket mások javára, mert beléjük ivódott a felelősségvállalás mintája.
Kapcsolódó cikk: 5 hasznos tanács az alfa generációt nevelő szülőknek
Hogyan lehet mégis megtartani az értékes tulajdonságokat?
A szülőknek természetesen kulcsszerepük van ebben. Nagyon fontos, hogy a szülők tudatosítsák azt, hogy a legelső gyermekük is gyerek, nem pedig kicsi felnőtt és nem az ő felelőssége a kisebb testvért/testvéreket nevelni. Neki is joga van kicsinek lenni, hibázni, játszani, szabadnak lenni.
Szülőként fontos volna arra figyelni, hogy:
- szánj időt, figyelmet külön-külön minden gyerekre
- hagyj teret az érzések kifejezésére
- a gyermek lényét is dicsérd meg, ne csak a teljesítményét
- ne delegálj túl gyakran felelősséget
Felnőtté válás után
Az idősebb testvér később természetesen tudatosíthatja a gyermekkorban felvett mintázatokat és át lehet őket írni, lehet rajtuk dolgozni. Megfigyelheti például, hogy melyek azok a helyzetek, amikor nem mer nemet mondani és ilyenkor tudatosíthatja magában, hogy igenis szabad határokat húzni és nemet mondani! Felfedezheti azt is, hogy az ő személye, lénye mennyire különleges és pusztán önmagáért is nagyon értékes.
A kulcs itt is a tudatosság. Amennyiben felismerjük, hogy miként formált minket a “nagy testvér” szerepe, egyből lehetőségünk is van arra, hogy átírjuk a mintákat. Idősebb testvérnek lenni nagyon szép lehetőségeket rejt, nem véletlenül kaptuk ezt a szerepet… csak meg kell tanulni okosan használni az előnyeit!
Kapcsolódó cikk: Mozaikcsalád, mint boldog, összetartó közösség
