Sokan gondolják, hogy a problémák elkerülése védi meg őket a fájdalomtól. Ám az elkerülés nem megoldás – sőt, hosszú távon önsorsrontó viselkedéssé válhat. Mutatjuk az 5 leggyakoribb elkerülési stratégiát, és azt is, hogyan léphetsz ki belőlük.
5 elkerülési stratégia, amivel ártunk magunknak
Nem vagyunk mindig tudatában annak, hogy nem a probléma maga, hanem a hozzá való viszonyunk okozza a legtöbb szenvedést. Az elkerülés – legyen az egy beszélgetés, egy döntés, vagy akár csak egy érzés – rövid távon kényelmet ad, de hosszú távon belső feszültséget, lemaradást és lelki elakadást eredményezhet.
Az elkerülés gyakran védekezés a kudarc, a fájdalom vagy a visszautasítás ellen. Mi történik, ha újra és újra ezt az utat választjuk? A válasz: elvágjuk magunkat a fejlődéstől, a kapcsolatok elmélyítésétől és a valódi megkönnyebbüléstől.
Nézzük meg, melyek azok az elkerülési stratégiák, amelyekkel látszólag magunkat védjük, valójában viszont gátoljuk a saját életünket.
1. A halogatás: amikor az időre bízzuk a megoldást
A „majd holnap megoldom” jól ismert mantra a halogatók körében. A halogatás klasszikus elkerülési stratégia: nem kell szembenézni a kihívással, ha toljuk magunk előtt. Ám a háttérben nő a szorongás, és az idő múlásával egyre nehezebbé válik a cselekvés.
A halogatás egyik legnagyobb ára az önbecsülés romlása. Minden elmulasztott lépés egy apró üzenet önmagunknak: „nem vagyok elég bátor vagy elég jó, hogy ezt megoldjam.” Ez a belső monológ romboló hatású lehet, főleg, ha hosszú távon ismétlődik.
Kiút: Oszd fel a feladatot kisebb részekre, és kezdj el valamit – akár csak 5 percet foglalkozva vele. Az első lépés mindig a legnehezebb, de utána már mozgásban vagy.
Kapcsolódó cikk: Miért nem tesszük meg, amit tudjuk, hogy kéne? – A tudatos élet akadályai
2. A konfliktuskerülés: amikor inkább hallgatunk, mint konfrontálódunk
Sokan azért kerülik a konfliktusokat, mert félnek attól, hogy megbántanak másokat – vagy hogy ők maguk sérülnek. A csendet választják a tisztázó beszélgetés helyett, ám ez gyakran hosszabb távon haragot, sérelmet és eltávolodást szül. A konfliktus nem feltétlenül rossz: lehetőség a kapcsolódásra, a határok kijelölésére és az őszinteségre. A konfliktuskerülés viszont elválaszt attól, hogy hitelesen jelen legyünk a kapcsolatainkban.
Kiút: Tanuld meg az asszertív kommunikációt: mondd el, amit érzel, anélkül, hogy támadnál. Egy jó konfliktushelyzet tisztító hatású lehet, nem romboló.
3. A túlteljesítés: amikor a „túl sok” az új elkerülés
Furcsa módon a folyamatos pörgés, munka és segítés is lehet elkerülés. Sokan annyira lefoglalják magukat, hogy ne kelljen befelé figyelniük. A túlteljesítés egy önigazolási kísérlet is lehet: „ha hasznos vagyok, akkor szerethető vagyok.”
Ez a stratégia kimerültséghez, kiégéshez vezet, és gyakran olyan élethelyzetekbe, ahol az ember már nem tudja, mit érez – csak azt, hogy fáradt.
Kiút: Állj meg. Kérdezd meg magadtól: „miért hajtom túl magam?” Tanulj nemet mondani, és szánj időt az érzéseidre is – ne csak a feladatokra.
Kapcsolódó cikk: A megfelelési kényszer: Miért alakul ki, és hogyan szabadulhatsz meg tőle?
4. A szőnyeg alá söprés: amikor úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna
A fájdalmas események elfelejtése, elhallgatása szintén az elkerülés egy formája. A múltbeli sérelmekkel való szembenézés helyett sokan inkább mélyre ássák az emlékeket, bízva abban, hogy majd elfelejtik őket. De amit elfojtunk, az nem tűnik el – csak más formában tér vissza: testi tünetek, feszültség, álmatlanság, vagy érzelmi elakadások formájában.
Kiút: Írd ki magadból, beszélj róla valakivel, vagy kérj segítséget. A feldolgozás nem gyengeség, hanem szabadság felé tett lépés.
5. A humor mögé bújás: amikor a nevetés védekezés
A humor fantasztikus eszköz – oldja a feszültséget, kapcsolódást teremt. De ha mindig viccelünk, ha a legmélyebb érzéseinket is tréfává alakítjuk, azzal elzárjuk magunkat a valódi intimitástól. Sokan használják a humort arra, hogy ne kelljen komoly témákról beszélni, vagy hogy elkerüljék a sebezhetőség érzését. Ám ez a fal hosszú távon elszigetel, és egy idő után a környezet sem veszi komolyan a valódi fájdalmainkat.
Kiút: Merj komoly lenni. Nevetni jó, de a sírás sem tabu. A sebezhetőség kapcsolódást hoz, nem elutasítást.
A szembenézés bátorság
Az elkerülés kényelmesnek tűnhet, de csak addig, amíg fel nem ismerjük: valójában több energiát emészt fel, mint amennyi megnyugvást hoz. Minden elkerült beszélgetés, elhalasztott döntés és elnyomott érzés újabb réteget húz közénk és a valódi életünk közé. Amint elkezdünk szembenézni ezekkel, valami változni kezd.
A félelmek elvesztik erejüket, a kapcsolatok mélyülni kezdenek, és újfajta belső erő születik. A megoldás nem az, hogy ne féljünk – hanem az, hogy a félelmek ellenére is lépjünk. A legnagyobb bátorság az, ha szembenézünk a fájdalommal, vagy a kellemetlen dolgokkal. Közben pedig felfedezzük, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint gondoltuk.
Kapcsolódó cikk: „Az elme a játszótér” – Beszélgetés Kivágó Róberttel, a mentális jóllét trénerével
