Hogyan tedd novembert az elengedés és az újjászületés hónapjává?

A hagyományok arra tanítottak minket, hogy december-január tájékán egy új tervvel induljunk neki a következő évnek. Ám a november, az a hónap, amelyben a fák elengedik a leveleiket és a szép öltézéküket. Mi, legtöbben pedig a halottainkra és az idő elmúlására emlékezünk. A természet a színét váltja, és ezzel egyszerre a mi lelkünkben is befészkeli magát a változás. Szakértőnk S. Tóth Márta Mindset mentor, NLP Coach, Kommunikációs szakember segítségével jártunk utána ennek az izgalmas témának.

Hogyan ismerhetjük fel, amikor már ideje elengedjünk valamit?

„Erősen részei vagyunk a természetnek és a világnak. Hogy ez milyen csoda, észrevettétek? – kérdezi költői módon szakértőnk. Novemberben csendesebbek leszünk. Ideig óráig befelé fordulunk. Tudatosan vagy tudattalanul. Az időjárás is rásegít sokszor erre a folyamatra. Van úgy, hogy morogva indulunk útnak és az úton gondolkodunk, máskor pedig tudatosan fészkeljük be magunkat az önreflexióra.”

Hallottak napja idején és még utána is megemlékezünk azokról, akik elmentek és azokról, akik maradtak. „Mi még itt vagyunk, mondhatnánk, igaz? – folytatja S. Tóth Márta. Ez az a gondolat, amellyel nem szeretünk szembenézni, pedig fontos lenne, mert ritkán fordulunk hálával önmagunk felé és egymáshoz, hogy mi még élvezhetjük az Élet adta szépségeket és a hallottainktól kapott ajándékokat, leckéket. Mi még szerethetünk és szeretve vagyunk.”

A csodás november a mérlegelés hónapja. A mérlegelés, az elengedés és a jövő újratervezésének időszaka. Megfontolandó gondolat, hogy szakértőnk szerint is ez a periódus sokkal alkalmasabb az év lezárására, mint a decemberi ünnepi rohanás, amikor szinte semmire nem marad minőségi időnk.

Hogyan lehet és hogyan érdemes egy évet összegezni?

Teljesen jogosan kérdezhetjük ezt magunktól. „Tudunk-e úgy számot vetni, hogy önmagunkat vagy másokat nem hibáztatunk? Érdemes lenne – vallja a kommunikációs szakember. És igen, magunkat is kíméljük, amennyire csak lehet. Vállalva a felelősséget azért, ami velünk történik vagy történt. Hiszen mindenre hatással vagyunk és nincs akció reakció nélkül. A novemberi csendnek ereje van. Ebben a hónapban lelassulunk. Észrevetted? Ilyenkor valahogy nagyobb a belső figyelmünk. Jobban meghalljuk a saját válaszainkat. Az NLP-ben mi ezt belső reprezentációs térnek nevezzük. Az a tér, ahol tisztábban látjuk, mit érdemes továbbvinnünk és mit nem” – mondja S. Tóth Márta.

Mit érdemes ilyenkor magunktól kérdezni?

Amikor felismerjük, hogy ez az időszak akár teremtő erővel is bírhat, érdemes olyan kérdéseket feltennünk magunknak – őszintén megadva a válaszokat is –, amelyek előre visznek fejlődésünkben. Mint például:

Mely események voltak idén a legnagyobb tanítóim? Még akkor is, ha ezek fájtak.
Hol éreztem azt, hogy magamra találtam?
Mi az, amit idén biztosan szeretnék elengedni?
Mit vagyok hajlandó tenni azért, hogy egy új, jobb jövőm legyen?

És nem utolsó sorban azt is fontos megkérdezni…

Hogyan dolgozom fel mindazt amit elvesztettem?

„A halottak napját követő időszak sokaknál indít el különböző gyászfolyamatokat. Nemcsak személyeket veszíthetünk el, hanem álmokat, lehetőségeket, kapcsolatokat, illúziókat. Ez a fajta csend egy értékes utazás. Előre hozhatja az év legmélyebb tapasztalatait, ezért íme néhány praktika, amit érdemes kipróbálni, hogy ez a folyamat könnyebb legyen” – hallhatjuk a szakembertől.

Az alábbiakban S. Tóth Márta összefoglalja azokat a praktikus kérdéseket és technikákat, amelyek segítenek feldolgozni az esetleg téged is érintő gyászfolyamatokat. Írd le egy papírra a kérdéseket és aztán válaszold meg őket. Lassan, időt, akár napokat szánva rá:

Mi történt velem valójában?
Mire tanított engem?
Mit viszek tovább a történésből?

Ez egy pozitív átkeretezése a veled történteknek és ha nem kedveled a kérdéseket, akkor egy mesébe is belefoglalhatod az éved leckéit. Tartsd szem előtt, hogy az átkeretezés nem tagadja a fájdalmat, hanem új értelmet ad neki.

Kérdések ehhez a részhez:

Mit gyászoltam idén csendben?
Mi az üzenete annak, amit nem tudtam megtartani?
Mire használom azt, ami maradt és kivel ünneplem meg a tanultakat?

Érdemes megengedni magunknak minden érzést, ami feltör, legyen az düh, szomorúság, szorongás, tehetetlenség, hiszti. „Mindez tegyük úgy – folytatja szakértőnk –, hogy ezzel nem bántunk másokat, mert ehhez nincs jogunk, de érezni, azt igen. Ahhoz jogunk van. Mert emberből vagyunk és a jó és a rossz kéz a kézben járnak, csak van, hogy néha elengedik egymás kezét. Amikor ezeket megértjük, akkor megérkezik az elengedés is.”

A kommunikációs szakember javaslata szerint tartsuk fókuszban azt a hitet, hogy mindig jobbak vagyunk annál, mint amit hiszünk magunkról. A következő évre így készülhetünk fel a legjobban. És még érdemes mindezt novemberben megtegyük. Nézzük végig, mit is viszünk magunkkal a jövő évre vonatkozóan. Érdemes itt is kérdéseket feltenni magunknak. És nem terveket készíteni. „A kérdés mindig erősebb egy időszakos tervnél. Mert a terv változhat. Ugyanúgy, ahogy mi is változunk. És ahogyan a természet is változik” – mondja S. Tóth Márta. Tehát kérdezhetjük magunktól:

Mi volt idén az a 3- 5. helyzet, amelyben vagy ahol a legjobban működtem?
Milyen belső állapot volt ez?
Mire és kire volt szükségem ezekben a helyzetekben?
Milyen erőforrásaimat használtam akkor?

„Keressünk egy ehhez kötődő emléket. Vizualizáljuk azt a helyzetet, amikor kiváló formában voltunk. Figyeljük meg, mit láttunk, mit hallottunk és mit éreztünk akkor? Tartsuk meg ezt az állapotot. És rögzítsük egy mozdulattal. Például érintsük össze a két ujjunkat” – javasolja a szakértő.

S. Tóth Márta szerint ez a metódus a jövő évi céloknál azonnal aktiválható lesz. Amikor úgy érzed, hogy gyengül a hited, jusson eszedbe ez a mozdulat. Ismételd meg és az érzés, amit most rögzítettél, ott lesz jelen benned és segíteni fog, hogyan kerüld el a következő év hamis fogadalmainak a csapdáját.

„Az új év nem attól lesz másmilyen, hogy új naptárat veszünk, hanem attól lesz más, hogy új működési módot, új gondolkodást és új viselkedést választunk magunknak és szem előtt tartjuk azt, hogy a valódi célok belülről jönnek, nem pedig kívülről. Épp ezért az NLP–ben például a jól feltett kérdések határozzák meg a jövő minőségét” – vallja a kommunikációs szakember.

Íme néhány kérdés, amely minden korosztálynak megfelelő és kitűnő a jövő év tervezéséhez:

Mi az a 3 dolog, amely a következő évben valóban számítani fog nekem?
Miből szeretnék többet érezni: biztonság? Szabadság? Bátorság?
Mit teszek azért, hogy ezt a belső állapotot létre tudjam hozni?
Kitől kérhetek segítséget a céljaim megvalósításához?
Melyik kapcsolatot szeretnék megerősíteni?
És milyen értékeket fog mindez képviselni?
Hol van határhúzásra szükségem a jövő évben, és hogy fogom ezt elérni?

Szakértőnk szerint fontos tudnunk és hinnünk, hogy a jövőt mi hozzuk létre, hiszen ez nem csak úgy megtörténik velünk. Az év végi mérlegelést is mi irányjtjuk. Nem kényszerből vagy muszájból kell ezt megtenni, hanem egy mély, belső döntés vagy meggyőződés alapján. Olyan teret alkothatunk magunknak ezzel, ahol nem mások elvárásai szerint nézünk magunkra, hanem saját lágy, szeretetteljes igazságunk szerint. „És úgy, hogy hozzátesszük a nagyon erős új gondolatot: sokkal jobbak és többek vagyunk annál, mint amit hiszünk saját magunkról. Így haladunk az utunkon 2026-ban. Akkor az elengedés is és az újratervezés is könnyebben létrejön. Még idén. A következő évet, a 2026-ot pedig a feldolgozott múltból és a tudatos jelenből építjük fel. Nem egyedül, hanem összefogással, mert részei vagyunk egy körnek és ezt is még idén érdemes felfedeznünk. Az ünnepi asztalnál. A lelkünkben” – mondja S. Tóth Márta.