Május 18. a múzeumok napja. A múzeumok világnapja arról szól, hogy mit őrzünk meg magunkból, és hogyan mesélünk róla másoknak. Nem csak tárgyakról van szó, hanem emlékekről, jelentésekről, kérdésekről. Arról, hogy mit viszünk tovább – és hogyan értjük meg önmagunkat a régi lenyomatokon keresztül.
A tárgy mögött történet van
A múzeumok többek, mint kiállítóterek. Egy elhasználódott szerszám, egy repedt cserép vagy egy kézzel írt levél is hordozhat történelmet. A Múzeumi világnap arra hív, hogy lépjünk be újra ezekbe a terekbe – és ne csak nézzünk, hanem figyeljünk.
Az évente világszerte megrendezett eseményt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) indította el 1977-ben. Azóta a múzeumok aktív közösségi szereplőként jelennek meg: oktatnak, érzékenyítenek, párbeszédre hívnak.
Nem pusztán múltidézés
Egy kiállítás:
- kérdéseket vethet fel arról, mit tartunk ma értéknek,
- segíthet felismerni, mit őrzünk meg és mit engedünk el,
- rávilágíthat arra, hogy mit felejtünk el tudatosan – vagy éppen akaratlanul.
A Múzeumi világnap lehetőség arra, hogy:
- kilépjünk a nézelődő szerepből, és résztvevővé váljunk,
- elmenjünk olyan kiállításokra, ahová máskor talán nem jutnánk el,
- kihasználjuk az ingyenes vagy kedvezményes belépőket,
- részt vegyünk tárlatvezetéseken, interaktív eseményeken, gyerekprogramokon.
A nap valódi értéke abban van, hogy:
- új szemmel nézünk rá arra, amit eddig ismertnek hittünk,
- és lehetőséget adunk magunknak a lassú figyelemre, a felfedezésre.
A múzeum nem csak épület
A digitális technológia megváltoztatta a múzeum fogalmát. Ma már nem feltétlenül kell belépnünk egy fizikai térbe ahhoz, hogy találkozzunk múltunk darabjaival. Virtuális tárlatok, digitális archívumok, online adatbázisok hozzák közelebb a gyűjteményeket – akár otthonról, egy kattintással.
Ugyanakkor semmi sem pótolja azt az élményt, amikor élőben állunk meg egy tárgy előtt. Amikor nem csak látjuk, hanem érzékeljük az idő jelenlétét.
Kiknek szól ma egy múzeum?
Régen a múzeum gyakran távoli, csendes tér volt, szigorú szabályokkal és megfoghatatlan távolsággal. Ma egyre több intézmény törekszik arra, hogy mindenki számára elérhető és befogadható legyen. Kinyíltak a kapuk, sok helyen eltűntek a „ne érj hozzá” táblák, és megjelentek az érinthető, megélhető kiállítások.
A mai múzeum lehet:
- élményközpont gyerekeknek
- kulturális menedék diákoknak
- tanulási tér pedagógusoknak
- inspirációs hely művészeknek
- párbeszédhelyszín közösségeknek
- találkozási helyszín pároknak
- kirándulási célpont családoknak
- pihenőpont az emlékezéshez bárkinek
Kapcsolódó cikk: Miért olyan népszerűek az absztrakt festmények?
Mit jelent ez a nap a hétköznapokban?
A Múzeumi világnap nem feltétlenül arról szól, hogy végigjárjuk az összes kiállítást a környéken. Inkább arról, hogy időt adunk magunknak a lassulásra. Hogy felfedezzük: egy tárgy, egy kép, egy tér is képes hatni ránk. A figyelem lassú műfaj, és a múzeumok ennek a műfajnak az otthonai.
Néhány tipp a nap megéléséhez:
- Válassz ki egy kiállítást, amit eddig halogattál
- Látogass el egy kis helyi múzeumba, ahol még nem jártál
- Nézd meg, milyen digitális gyűjtemények érhetők el online
- Tölts el 5-10 percet egy tárgy előtt – csak nézd
- Képzeld el, mit hagynál hátra magadból a jövőnek
Múzeum, mint közös emlékezeti tér
A Múzeumi világnap arra irányítja a figyelmet, hogyan működik a tárgyakhoz, dokumentumokhoz és történetekhez kapcsolódó ismeretmegőrzés. A múzeumok gyűjtenek, rendszereznek, bemutatnak. Ezen keresztül tudást közvetítenek és hozzáférést biztosítanak olyan tartalmakhoz, amelyek másként nem lennének elérhetők.
A kiállítások struktúrát adnak az emlékezéshez, és segítik a történelmi, társadalmi, művészeti folyamatok értelmezését. A gyűjtemények tartalma szerkesztett válogatás eredménye, amely tükrözi a kort, amelyben létrejött.
A múzeum közintézményként része az oktatásnak, a kulturális örökség átadásának és a közösségi tudás fenntartásának.
Kapcsolódó cikk: Felejtsd el a zűrzavart! Hogyan könnyíti meg az életed a digitális minimalizmus?
