Az iskolaválasztás ma Magyarországon egyfajta „egzisztenciális pánikká” vált. A szülők sok esetben úgy érzik, ha 6, 12 vagy 14 évesen nem a „megfelelő” intézménybe kerül a gyerek, azzal végérvényesen elvágják csemetéjük érvényesülésének útját. Ez a nyomás torzíthatja a szülő-gyerek kapcsolatot, és gyakran figyelmen kívül hagyja a gyermek aktuális fejlődéslélektani érettségét. Szakértőnkkel, S. Tóth Márta Mindset mentor, NLP Coach, Kommunikációs szakemberrel vizsgáltuk meg ezt a témát közelebbről.
MV: Milyen tényezők nehezítik ma az iskolaválasztást?
STM: Erre a kérdésre sajnos nem nehéz válaszolni, hiszen két alapvető jelenség is tetten érthető a kérdésben. Egyrészt a Magyarországon jelenlévő, egyre aggasztóbb pedagógushiány, amely kézenfogva járhat azzal, hogy sok szakember kényszerpályaként éli meg a korábban hivatásként választott tanítói, tanári pályát. Ez önmagában teremt egy feszültebb légkört. Ehhez hozzáadódik az az általános szülői szorongás, ami szintén egyre gyakoribb a gyermeket vállalók körében. Miszerint óriási hibát követhet el az, aki adott életkorban nem a legoptimálisabb intézményt választja gyermeke számára.
MV: Mire lenne érdemes inkább helyezni a hangsúlyt szülőként iskolaválasztáskor?
STM: Legelsősorban a gyermekünkre kellene helyezzük az őszinte, maradéktalan figyelmünket. Hiszen sokkal fontosabbnak tartom, és klienseimnek is ezt szoktam javasolni, legelsőként a gyermek igényeit, valós képességeit, fejlődéslélektani érettségét mérjék fel, nem pedig azt, hogy egy adott intézmény milyen hírű, ott milyen pedagógusok érhetőek el. Jó lenne azt hinni, hogy egy ilyen kérdést (is) tudunk szülőként befolyásolni, ám sokkal fontosabbnak értékelem, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek, elsősorban példamutatáson keresztül, mit jelent reziliensnek lenni a mai világban. A rugalmasság ugyanis, akár egy ilyen iskolaválasztással kapcsolatos kérdésben is kulcsfontosságú.
MV: Milyen rejtett motivációk mozgatják a szülőt az iskolaválasztáskor?
STM: Gyakran a szülő saját szorongásait vagy be nem teljesült ambícióit vetíti a gyerekre. A „presztízs-iskola” sokszor nem a gyerek képességeiről szól, hanem a szülő társadalmi visszaigazolásáról. Mozaikcsaládokban ez kiegészülhet egyfajta látens versengéssel is az ex-partner felé: ki tud „jobb” jövőt biztosítani a gyereknek? Könnyen beláthatjuk, hogy ez akár rövid távon is milyen káros a gyermeknek és az egész szülő-gyermek között meghúzódó dinamikának.
MV: Hol válik toxikussá a szülői beleszólás?
STM: Amikor a szülő figyelmen kívül hagyja a gyerek temperamentumát és neurodiverzitását (pl. ADHD, szorongásos hajlam) a statisztikai mutatók kedvéért. Ha a gyerek autonómiáját korlátozzák egy olyan döntésben, ami az ő mindennapjait határozza meg, az tanult tehetetlenséghez és a belső motiváció teljes elvesztéséhez vezet.
MV: Miért hatékonyabb a pályaválasztási tanácsadás a családi vitáknál?
STM: A család egy érzelmi rendszer, ahol a közléseknek „másodlagos jelentése” van. Ha a szülő mondja, hogy „tanulj matekot”, a gyerek sokkal inkább azt hallja: „nem vagy elég jó”. Egy külső szakértő semleges terepet biztosít, ahol sokkal kevésbé adott a kommunikációs félreértés. Itt nem az elvárások, hanem a készségprofilok (hard és soft skillek) találkoznak a munkaerőpiaci realitással. Egyszerűbben fogalmazva: a gyermek is kap egy objektív, akár megerősítő visszajelzést egy külső szemlélőtől, ami nagy segítség.
MV: Milyen módokon valósulhat meg a hatékony segítségnyújtás az iskola kapcsán?
STM: Az optimális segítségnyújtás a scaffolding (állványozás) elvére épül: ebben a modellben a szülő biztosítja a kereteket (megfelelő mennyiségű és minőségű információ, anyagi háttér és optimális érzelmi biztonság révén), de a lépcsőket a gyereknek kell megmásznia:
- Általános iskola: a környezeti illeszkedés fontosabb a tananyagnál;
- Középiskola: az érdeklődési irányok tesztelése. Engedjük a gyereket „hibázni” a választásban, amíg kicsi a tét;
- Felsőoktatás: a szülő szerepe itt már a validálás. Nem irányítani fontos itt sem a gyermeket, hanem közösen elemezni az adott döntés következményeit.
Miért olyan fontos, hogy rugalmasak maradjunk?
„A 21. században a lineáris karrierút illúzió – hallhatjuk szakértőnktől. A legfontosabb, amit egy szülő adhat, nem egy konkrét diploma, hanem a reziliencia és a tanulás képessége. Ha az iskolaválasztást nem sorskérdésként, hanem egy állomásként kezeljük, levesszük a terhet a gyermek válláról, és megőrizzük a legfontosabbat: a bizalmi kapcsolatot. A siker nem az iskola nevében, hanem a gyerek önmagába vetett hitében rejlik” – mondja S. Tóth Márta.
S. Tóth Márta, Mindset NLP Mentor, kommunikációs szakértő
Szakértőnket az alábbi felületeken tudod követni:
linkedin.com/in/stothmartawww.fb.me/lineoic
Kapcsolódó cikk: Túlságosan aggódó szülők – Milyen hatással van a gyermekre?
