Tudjuk, mit kéne tennünk, mégsem tesszük. Miért? Félelem, rossz beidegződések, gyermekkori hiedelmek – ezek és sok más belső gát tart vissza minket a valódi tudatosságtól. Kivágó Róbert mentál tréner következő írása nemcsak elgondolkodtat, hanem segít meglátni az utat önmagunk felé.
Miért nem tesszük meg, amit tudjuk, hogy kéne? – A tudatos élet akadályai
Gondolkodtál már azon, hogy miért van az az érzésed: tudom, mit kéne csinálnom, de mégsem csinálom? Szeretnél tudatosan élni, de nem tudod, hogyan kell? Ragadd meg a gyeplőt – Egyszerűen hangzik, de miért nem csináljuk?
„A sikernek nem titka, hanem ára van.”
– Arnold Schwarzenegger
A legerősebb belső akadályok – a teljesség igénye nélkül
Félelem
„Bátor csak az lehet, aki ismeri a félelmet. Aki nem ismeri, az nem bátor, hanem vakmerő.”
Személyiségünk fejlődése a félelmeken keresztül vezet a magabiztos, önazonos működés irányába. Az emberi létezés része a félelem, mert segíti a túlélést. Éberen tartja az elme kereső receptorait. Miután egyre inkább feldolgozottnak tekinthetjük a körülöttünk lévő világot az élet egyre biztonságosabbnak válik. Az ismeretek növekedésével a fizikai megsemmisüléstől való félelem csökkent, a kereső receptorok figyelme áttevődött a pszichológiai okokra. Félünk a haláltól, szegénységtől, betegségtől, kudarctól, átveréstől, csalódástól, hogy elveszítjük valaki szeretetét. Félünk, hogy nem vagyunk elég jók, kiderül rólunk valami, amit nem szeretnénk stb. Személyiségünk a félelmek legyőzésén keresztül a megfelelő ismeretek megértésével vállik stabillá. Nem szorong, nem fél STABIL.
Minél inkább a félelem irányít, annál kisebb az esélye a fejlődésnek. A félelem uralkodása alatt szinte lehetetlen kézben tartani az ügyeinket. Irányítás helyett csak sodródunk, súlyosabb esetben pánikot, szorongást, depressziót okoz.
„Torzego” – az ego csapdája
Az ego személyiségünk védelmi rendszerének része. Működése félelem alapú, és ha túlságosan átveszi az irányítást, gátolja a fejlődést. Ez bizonyos működés mintákon keresztül fedezhető fel. Az egyik ilyen talán legjellemzőbb minta a szkepticizmussal átitatott narcisztikus, mindenható és mindentudó jellem megnyilvánulása.
Megvéd a fejlődéstől, hiszen van önmagával szemben egy ál elégedettsége. A „mindent tudok, amire szükségem van” áltudatossággal éli életét és gátolja saját fejlődését.
„Ha érted, miről beszélek, készen állsz a változásra. Ha nem, akkor még szükséged van szenvedésre.”
Ezt tiszteletben kell tartani!
Szocializáció
Információ alapú és nem tudás alapú társadalomban élünk. Figyelem a külvilágból felénk áradó információ megjegyzésén, feldolgozásán van, nem önmagunkon és valós igényeinken.
A valódi tudatosság irányába akkor indulunk el, mikor a figyelmünket önmagunk felé fordítjuk. A mai ember legfontosabb feladata fejből lejönni a szívbe.
Felelősségvállalás
Felelősségvállalás nem egyenlő azzal, hogy tűröd a döntéseid következményeit. Legfontosabb a „van döntésem” tudatosságának elérése. A döntés nem lehetőség, hanem kötelesség. A felelősség vállalás azt jelenti, hogy te döntesz az életedet befolyásoló kérdésekben. Elfogadod, hogy a téged érintő események a korábbi döntéseid következményei. Irányítás a te kezemben van. A felelősség nem vállalása azt jelenti, hogy mást, vagy a körülményeket okolod azért, ami veled történik. Abban az esetben, ha a külvilág zajának szenteled a figyelmed, Pl: politika, média, az onnan jövő impulzusok, tehát a külvilág irányít. Ha befelé figyelsz a belülről jövő impulzusok alapján döntesz és te irányítasz. Ellenkező esetben csak sodródni lehet.
Az átkos múlt öröksége
Mit is hoztunk a múltból, ami nem támogatja a tudatosságot és ezzel a felelősségvállalást sem? A diktatórikus rendszerek fő jellemzője, hogy minden központi irányítás alatt van. Szerintük a párt állami irányítás adta a biztonságot és a stabilitást. Tehát ők, központilag hozták a mindenkit érintő döntéseket. Ennek a merev irányítási elvnek köszönhetően, ami nyilván nem volt képes az egyén igényeit, vágyait, céljait kezelni, nem alakulhatott ki a „van döntésem” tudatosságon alapuló működésminta. Nyilván azért mert nem volt választási lehetőség. Ezt a gondolkodásmódot örököltük őseinktől, ez van a kollektív tudatalattinkban, így leginkább e szerint működünk. És ha nem teszünk ellene így marad. Ami nem csak azért kerülendő, mert kiszolgáltatottá tesz a körülményeknek, semmi esélyt nem adva a valódi stabilitásra, harmóniára, hanem azért is, mert ezt adjuk tovább a gyerekeinknek.
Hitrendszeri akadályok
Ha hét éves korod előtt azt tanultad meg, hogy „nem vagy rá képes, úgy sem sikerül”, akkor azt elfogadod. 100%-os valóságnak hiszed, mert ebben a korban még nem vagyunk képesek különbséget tenni a valóság és a nem valóság között. Elménk minden felé érkező információt bevonz és kész tényként raktározza el a tudatalattinkban. Később ezek a „kész információk” határozzák meg a működésünket.
Megfelelő önismereti munka vezet oda, hogy felismerjük önmagunk valóságait.
Majomszeretet
Mikor a szülő megóvja gyerekét döntései következményeitől, megvédi a fejlődést segítő tapasztalásoktól is.
Sok szülő a szeretet mögé bújva saját téves ego igényét elégíti ki azzal, ha a széltől is óvja gyermekét és mindent megcsinál helyette. Ezzel megkíméli a cselekvés adta sikerélménytől is. Tudattalanul olyan keretek közé zárja, ami megakadályozza a tapasztalati tudás megszerzésében. Támogató, bíztató hozzáállás hiányában korlátozza. Ha nem támogatják az aktivitást a gyerek úgy éli meg, hogy nem elég jó abban, amit csinálni akar. Ezért később meg sem próbálja.
Mikor az ilyen gyermek kirepül a felnőttek világába, szenved a hiányos felkészítés miatt. Önbecsülése romokban, cselekvés adta sikerélmény ismeretlen, a világ egy veszélyes hely számára. Felnőtt korban nagy eséllyel csak sodródik, és ha már eleget szenvedett akkor sem képes az önismereti útra lépni. Működéséből hiányzik a „gyerünk, csináld, jó vagy, bízzál magadba” energia. A szülő felelőssége, hogy mit ad át a gyereknek, de sosem szabad elfelejteni, hogy a szüleink mindig azt adták, amiről azt hitték a leginkább szükségünk van rá.
Kételkedés, szkepticizmus
Általánosságban jelen lévő működésminta, mely az ego védelmi rendszerének a része. Kis mértékben hasznos, hiszen a kételkedés, mint hajtóerő is megjelenhet a fejlődési folyamatban. Ezzel szemben káros, ha nagymértékben kap szerepet, mert „ő” a legnagyobb kifogás gyáros.
„A szkepticizmus a fejlődés és önfejlesztés halálos ellensége.”
– Napoleon Hill
Rossz motiváció
A motiváció cselekvésre ösztönöz. Gyerünk – csináld, jó vagy, többre vagy képes stb. ez a fogyasztói társadalom csapdája, mert ha tudnék cselekedni, cselekednék. Ha nincs válaszom a miértekre nem őszinte a cselekvésem, nem hoz sikert, kényszerből teszem. A mai rohanó világban folyamatos cselekvéskényszerben vagyunk, de ha nem előzi meg tudatosság, zsákutca. Az ego csapdája, mert félelem alapú, ezért lélekromboló. Mikor a valódi énemnek megfelelő tudatossággal cselekszem az lélekemelő, nincs benne teljesítmény kényszer. Csinálom, mert jól esik. Visz a sikerek felé.
Tüneti kezelés, téves működés
Cselekvés tudatosság nélkül. Átélünk valamit, amitől szenvedünk. Ez nem jó, ezért nekilátunk a tünetek kezelésének ahelyett, hogy előbb válaszokat keresnénk a miértekre, és ennek tudatában formálódnánk. Konkrét problémára, konkrét megoldásokat keresünk sürgősen. Hiányzik az okok feltárása, ezért a változás nem következik be, vagy alig észrevehető.
Ráfogjuk a sorsra
Egyre kisebb hatékonysággal működnek a jósok. Az emberiség tudatállapotának emelkedésével több ember jön rá arra, hogy van döntése. Ebben a tudatállapotban vagyunk képesek felelősséget vállalni önmagunkért. Rájövünk, hogy az életben nem muszáj sodródni, nem vagyunk kiszolgáltatva a sors szeszélyeinek. A jósok tendenciákat látnak, amik sokszor be is következnek a tudattalan ember életében, de az önmagáért felelősséget vállaló, döntésképes ember szervezi, irányítja a saját sorsát. Nem sodródik. Irányít, vezet. Megfelelő tanulással gyakorlással, hittel és elszántsággal SORSVEZETŐ VÁLIK BELŐLE.
„Az a baj, hogy azt hiszed, van időd.”
– Gautama Sziddhárta (Buddha)
Ha már feltetted magadnak a kérdést: miért nem teszem meg, amit tudom, hogy kellene, akkor jó úton jársz. Az első lépés az önmagad felé fordulás. Innen már te vagy a gyeplőnél.
További inspiráció és gondolatok Kivágó Róberttől: https://sorsvezeto.hu
Kapcsolódó cikk: Küldetésben önmagunkkal – így válik belső fejlődésünk élettérré
