Az ősz az az évszak, amikor a természet a saját divatbemutatóját tartja. A lombhullató fák szinte egyszerre bújnak színes öltözetbe: a zöld levelek sárgává, narancssárgává, vörössé, sőt, olykor mély bordóvá válnak. De miért történik mindez? És hogyan kapcsolódik a jelenség a fotoszintézishez – ahhoz a folyamathoz, amely az egész növényi élet mozgatórugója?
A zöld mögött a klorofill munkája áll
Nyáron a levelek nemcsak árnyékot adnak, hanem keményen dolgoznak. Zöld színüket a klorofillnak köszönhetik, amely a fotoszintézis motorja. A klorofill elnyeli a napfény fotonjait, és ezzel energiát biztosít a fotoszintézishez. Ennek során a növény a levegőből felvett szén-dioxidból és a gyökereken keresztül felszívott vízből glükózt (cukrot) állít elő, miközben oxigént bocsát ki melléktermékként. A klorofill nem csupán a színért felel, hanem a növény túlélésének kulcsa. Nyáron folyamatosan termelődik és pótlódik, ezért a levelek üdén zöldek maradnak.
Amikor a klorofill visszahúzódik
Ahogy közeledik az ősz, a nappalok egyre rövidebbek, a hőmérséklet fokozatosan csökken, és a fák átállnak a téli pihenőidőre. Ennek részeként fokozatosan leáll a klorofill termelése, így a zöld szín eltűnik, és előtűnnek a régóta jelen lévő, de eddig rejtett színek. Ekkor tárul fel az, amit nyáron nem látunk: a levelekben más pigmentek is jelen vannak, amelyek eddig csak „háttérszereplők” voltak.

A rejtett színek előlépnek
A karotinoidok – amelyek a sárga és narancssárga árnyalatokat adják – egész nyáron ott lapultak a levelekben, csak a zöld klorofill elnyomta őket. Amint a klorofill eltűnik, átveszik a főszerepet.
Az antociánok ezzel szemben nem mindig vannak jelen. Sok fa kifejezetten ősszel kezdi el előállítani ezeket a vörös és bíbor színű pigmenteket. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert védik a leveleket a túl erős napfénytől, segítik a tápanyagok visszaszállítását a fatörzsbe és a gyökerekbe, sőt, egyes kutatások szerint még a rovarokat is elriaszthatják. Így a ragyogó piros lomb nem csupán látványos, hanem okos túlélési stratégia is.
Miért nem egyforma minden fa?
Ha figyelmesen sétálunk, észrevehetjük, hogy nem minden fa viseli ugyanazt az „őszi kabátot”. A színek intenzitását számos tényező befolyásolja: a hőmérséklet, a napsütés mennyisége és a talaj tápanyagtartalma.
Különösen szép látvány, amikor hűvös, de napfényes napok követik egymást: ilyenkor a vörös árnyalatok kifejezetten élénken jelennek meg. Ha viszont borongós, nedves az idő, inkább a sárgák dominálnak. Ez azért van, mert a nappali napsütés serkenti az antocián-termelést, a hideg éjszakák pedig lassítják a klorofill lebomlását, így kontrasztosabb a szín.

A levelek búcsút intenek
Az ősz végére a levelek szerepe befejeződik. A fa lezárja a levelek kapcsolódási pontját a gallyakhoz, és a levelek lehullanak. Ez nem pusztán esztétikai gesztus, hanem racionális energiatakarékosság: a fa így védi magát a téli hidegben, amikor a fotoszintézis amúgy sem működne hatékonyan.
Miért nincs kék lomb?
A piros, sárga, narancs árnyalatok elterjedtek, a kék viszont gyakorlatilag hiányzik, ugyanis a levelekben nincs olyan pigment, amely kifejezetten kékre festené őket. A fotoszintézishez szükséges klorofill a fényt főleg a vörös és kék spektrumról veszi fel, de visszaveri a zöldet – innen a levelek zöld színe. A többi pigment (karotinoid, antocián) pedig vagy a sárga-narancs, vagy a vörös-bíbor tartományban játszik. A kék árnyalat, amit esetleg néha látunk, optikai illúzió: a levelek felszíne úgy töri és veri vissza a fényt, hogy kékesnek tűnik.

Tudomány és szépség kéz a kézben
Az őszi színek tehát nem csupán a természet ajándékai a szemnek, hanem egy kifinomult biológiai folyamat melléktermékei. Minden elszíneződő levél arról mesél, hogyan készül a fa a télre, hogyan osztja be erőforrásait, és hogyan védi magát a külső hatásokkal szemben. A következő sétád során érdemes nemcsak gyönyörködni a színekben, hanem arra is gondolni: minden hulló levél egy kis tudományos csoda, amely megmutatja, mennyire összetett a természet.
Kapcsolódó cikk: Mit ültess szeptemberben? Így lesz tavasszal színpompás kerted







