Miért tűnik úgy, hogy nálad romlik el minden először? Hogy mások sorra szerencsések, miközben te mindig a leglassabban haladó kasszát választod a boltban, és előtted valaki még fel tudott menni a lifttel, de nálad már nem működik? Vajon tényleg ilyen igazságtalan lenne a világ? Vagy csak az agyunk vezeti meg a valóságérzékelésünket? A válasz nem a sors vagy a balszerencse – sokkal inkább az agyad működésében keresendő.
A hírhedt Murphy és az ő törvénye
Az úgynevezett Murphy-törvény eredetileg egy mérnöki szarkazmus volt: Edward A. Murphy Jr., amerikai mérnök katonai kísérletek során jegyezte meg híres mondatát: „Ha valami elromolhat, az el is fog romlani.” Azóta ez a mondás egyfajta modern népi bölcsességgé nőtte ki magát – sokan idézik, ha valami félresikerül, és úgy érzik, a világ „csak velük tol ki”.
Az agy mint pesszimista könyvelő
A tudomány válasza arra, hogy miért hisszük el a Murphy-törvényt: az emberi agy nem objektív megfigyelő, hanem szelektíven figyel és tárol. Hajlamosabbak vagyunk megjegyezni a negatív élményeket, mint a pozitív vagy semleges eseményeket – ezt a jelenséget nevezzük negativitási torzításnak.
Ha például a reggeli kávéfőző egyetlen egyszer elromlik, az sokkal erősebben megmarad benned, mint az a harminc nap, amikor minden gond nélkül működött.
A valószínűség mint láthatatlan bűnös
Sok „Murphy-helyzet” nem balszerencse, hanem egyszerű statisztikai esélyek eredménye. Ha például öt kassza van a boltban, négy az egyhez az esély, hogy nem a leggyorsabbat választod. Nem azért, mert „peches vagy”, hanem mert valószínűségi alapon ez a gyakoribb kimenetel.
Hasonlóan: amikor dugóban ülsz, úgy tűnhet, hogy a másik sáv mindig gyorsabban halad. Valójában a sávok tempója váltakozik, de a bosszúság hatására felnagyítod azt, amikor éppen hátrányban érzed magad – így torzul a valóságérzékelésed.
Az összehasonlítás csapdája
A „szomszéd fűje mindig zöldebb” érzés is tudományosan alátámasztott. Ez az úgynevezett összehasonlítási torzítás: hajlamosak vagyunk mások – főként közeli ismerősök – helyzetét referenciaként használni saját boldogságunk, sikerünk vagy szerencsénk méréséhez.
A probléma: sosem látjuk a teljes képet. Nem tudod, hogy a szomszéd hány órát várt a szerelőre, mielőtt beindult a fűnyíró. Csak azt látod, hogy most működik. Ez pedig azt a hamis érzetet keltheti, hogy „nekik mindig könnyebb”.
Önsorsrontás és önbeteljesítő jóslat
Érdekes pszichológiai jelenség, hogy a Murphy-törvény önbeteljesítő jóslatként is működhet. Ha előre azt feltételezed, hogy valami rosszul fog elsülni, nagyobb eséllyel leszel figyelmetlen, kapkodó vagy ingerült – és ez valóban hibához vezethet.
Ilyenkor nem a világ „esküdött össze ellened” – csak a saját félelmeid akadályoztak meg a nyugodt és hatékony cselekvésben.
Létezik-e pozitív Murphy-törvény?
Igen, és ennek neve is van: Yhprum-törvénye (Murphy visszafelé olvasva). Ez az optimista elv így szól: „Ha valaminek nem kellene működnie, mégis működni fog.” Ez nemcsak a tudományos innovációk alapja, hanem a véletlenszerű felfedezések motorja is. Például a poszt-it jegyzetlapok is egy véletlenül „rosszul sikerült” ragasztóprojekt melléktermékeként születtek – ma pedig nélkülözhetetlen irodai eszközként használjuk őket.
Mit tehetünk a Murphy-effektus ellen?
Teljesen kiiktatni nem lehet, de sokat segít a tudatos észlelés és önreflexió. Ha felismered, hogy az agyad szelektíven érzékel és tárol információkat, kisebb eséllyel esel áldozatául a „pechélmény” torzításának.
Érdemes néha tudatosan számba venni, mi működött jól aznap – akkor is, ha nem volt különösebben látványos. Egy stabil wifi, egy elsőre beinduló kávéfőző vagy egy zökkenőmentes ügyintézés is lehet „szerencse”, csak épp nem tűnik drámainak.
A pech gyakran csak figyelemkérdés
Legközelebb, amikor úgy érzed, „minden nálad romlik el”, gondolj arra, hogy talán csak jobban észreveszed a negatívat, mint más. És az is lehet, hogy a szomszédod épp ugyanezt gondolja rólad – miközben ő is épp azon bosszankodik, hogy már megint te kaptál jobb helyet a parkolóban, vagy hogy nálad valahogy mindig gyorsabban betölt a net. Mert a valóságban: néha tényleg elromlik valami, de nem mindig nálad.
Kapcsolódó cikk: LEGO-logika – A műanyag kockától a jövő mérnökeiig
